K..va sok időt töltöttem magyar rock és metal zene hallgatásával az elmúlt 1 héten.
Úgy gondoltam megosztom veletek azokat a dalszövegeket amik totál megfogtak :)
Zorall:Valami Véget Ért.
Forró betonon hasalok,
Távoli hang csak a gyász.
Lassan lüktet egy ér,
Fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér,
Ó csak játszik a szél.
Tudom már messze vagy rég,
Bennem minden halk szavad él.
Halott virágok illatát nyögik a fák.
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.
Ahogy fölém nő az éj,
Álmodni nem hagy a vágy.
Ha becsukom fáradt szemem,
Tekinteted az arcomba vág.
Szemed tűzénél megvakulok.
De lassan újra fel jön a nap.
Nélküled semmi vagyok.
Halott virágok illatát nyögik a fák.
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.
Ahogy fölém nő az éj,
Álmodni nem hagy a vágy.
Ha becsukom fáradt szemem,
Tekinteted az arcomba vág.
Szemed tűzénél megvakulok.
De lassan újra fel jön a nap.
Nélküled, én semmi vagyok.
Halott virágok illatát nyögik a fák.
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.
Alvin És A Mókusok:Ki Menti Meg.
Nézd ezt a képet, mivé lett?
Valaki begyújtotta és elégett.
Ózonlyukból mosolyogva süt a Nap le ránk!
Eltűnik lassan minden zöld övezet,
A rák meg megeszi a testedet,
Mert az egyik a másik nélkül nem megy - visszavág.
Ilyenkor bezzeg, gondba vagy a szavakkal,
Inkább csendben úszol a halakkal,
Víz tetején széttárt kezekkel,
Nehéz fémtől felakadt szemekkel,
Egy nemzedék ami nyomot hagy,
Fuldokolnál de már halott vagy!
Nincs harag,
Csak lebegünk diszkréten, mint egy óriási szardarab!
Ki menti meg majd ezt a Földet, mielőtt sivatag lesz a táj?
Attól ki bűntetlenül ölhet, aki miatt lángol az óceán.
Gyermeked, férjed, feleséged ezt a velejéig rohadt emberiséget,
Gondolkozz hanyat dőlve és lélegezd be a döghús illatát!
Azt hiszed az ember lesz az utolsó faj,
Fogja és csak egyszerűen kihal?
Kinek pénze van úgyis utoljára marad!
Tégy úgy, mintha nem lenne semmi baj,
Mint aki nem lát semmit, nem is hall.
Nincs harag,
Csak lebegünk diszkréten, mint egy óriási szardarab!
Ki menti meg majd ezt a Földet, mielőtt sivatag lesz a táj?
Attól ki bűntetlenül ölhet, aki miatt lángol az óceán.
Gyermeked, férjed, feleséged ezt a velejéig rohadt emberiséget,
Gondolkozz hanyat dőlve és lélegezd be a döghús illatát!
Nemsoká eljön a perc, mikor bolygónk légzése leáll,
És az ember emigrál,
Feltéve, ha addig feltalál valamit, bármit,
Amivel elkerüljük a halált,
Álljunk meg, lassítsunk a harmadik évezred hajnalán!
Tulajdonképpen ezek tetszettek meg :)
És akkor most jöjjön pár salyát.Ritka szarok de hát ez van..A szokásos akinek nem tetszik így járt téma :D
Egy Srác.
Eljött a nap,
Mikor az angyalok meghalnak,
A sátán feltámad,
És rózsaszirmok sírva hullanak.
Egy srác,
Szemben az árral,
Most kardot ránt,
Megkínzott szívvel és arcal.
Eljön nap,
Az itélet napja,
Minden mi szép most harcol,
De elesik és meghal.
Eljön a nap,
Az itélet napja,
Kik eddig harcoltak,
Most elejtik a fegyvert és meghalnak.
Eljött amitől féltünk,
De egy srác harcol értünk,
Egy srác kezében kardal,
Felveszi a küzdelmet magával a gonosszal.
Nincs múltja se jövője,
A mennyből jött de az ördögé a szíve,
Nemlétező multját most maga mögött hagyja,
És harcol hogy legyen egy létező szép jövője.
Eljön nap,
Az itélet napja,
Minden mi szép most harcol,
De elesik és meghal.
Eljön a nap,
Az itélet napja,
Kik eddig harcoltak,
Most elejtik a fegyvet és meghalnak.
De egyedül ő is gyenge,
Társ nélkül életlen a penge,
Harcol s közben üvölt,
Segítsetek mert ha nem a gonosz megöl.
Torz kis szíve most értünk ver,
Torz kis arca a kíntol nevet fel,
Apró gyenge kis kezeit most angyalok vezetik,
Apró kis kardját emberi szeretet élezi.
Eljön nap,
Az itélet napja,
Minden mi szép most harcol,
De elesik és meghal.
Eljön a nap,
Az itélet napja,
Kik eddig harcoltak,
Most elejtik a fegyvet és meghalnak.
De ha nem segítünk,
És rá szemet se vetünk,
Elveszti e keserves harcot,
És mi az ödög előtt megkínozva fejet hajtunk.
Minden mi eddig szép volt,
Most semmi mert valami mindent lerombólt.
Megpihen egy kéz ami eddig értünk dolgozott,
Megpihen egy apró kis szív mi eddig értünk dobogott.
Eljön nap,
Az itélet napja,
Minden mi szép most harcol,
De elesik és meghal.
Eljön a nap,
Az itélet napja,
Kik eddig harcoltak,
Most elejtik a fegyvet és meghalnak.
Később majd mi is látjuk,
Hogy amit őt tett szó nélkül nem hagyhatjuk,
Egy srác akinek nem volt semmije,
Felvette a harcot és segítségünkel lett szép jövője.
Most holtan fekszik a földön,
Már tiszta lelki ismerettel,
Az angyalok szemet húnytak tettei fölött,
És befogadták tárt szívekkel.
Már nem érez több fájdalmat,
Apró kis szíve meggyógyult és feltámadt,
Apró kis kardját kőbe rakta,
Ha újra eljön a gonosz ő újra előkapja.
És ha újra eljön a nap,
Az itélet napja,
Ő újra előveszi kardját,
És harcát tiszta szívvel folytatja,
Eljött a nap,
Az itélet napja,
De ő kardott rántott,
És megakadályozta.
Értelmetlen.
Mi a bűnöm mond meg nékem?
Talán az hogy az értelmetlenséget elitélem?
Hogy kimondom ami bánt engem?
Szókimondó vagyok vagy felelőtlen?
Számomra nincs jó se rossz.
Számomra nincs se gyűlölet se szeretet.
Nincsen sorsom és nincsen életem.
Az ördög szűlt meg engem.
Ó te hatalmas miért szültél meg engem?
Talán hogy a pokolra vissza mennyek?
Miért adtál nekem életet?
És miért szenvedek?
Miért kell végig néznem?
Hogy véget ér az élet.
Miért csak én látom?
A gonosz igazságot.
Emberek miért vagytok bolondok?
Miért pusztitjátok magatok?
Aztán meg azon merengtek.
Miért tettétek ezt.
Hogy miért pusztult el minden?
Ti nem ezt akartátok.
De mégis így lett.
Mindennek vége.
Az isten bűnötöket megbocsájtsa.
De a világotok már nem teremti újra.
Mikor ti sírtok én nevetek.
Ti meghaltok én öröké élek.
És majd egy füstfelhőröl nézem.
Hogy a világotok hogy ért véget.
De majd gondoljatok erre.
Mikor lelketek felfelé szál a megkínzott égre.
Ti nem tudjátok.
De eladtátok a lelketek.
Magának az ördögnek.
Mikor bűnbe estetek.
Gyilkosság 1.
Néma csend,
Néma csend,
Hideg szoba,
Hideg gondolat.
Csak fekszik,
Becsukva szemeit,
Csak fekszik,
És szeme már nem nyílik.
Könyörgöm ne menj el,
Könyörgöm nem hiszem el.
Az arcod még mindig vidám,
De a szíved már megállt.
Csak állok feletted,
Könnyes szemekkel,
Nézem a halott tested.
Miért történt ez?
Néma csend,
Néma csend,
Hideg szoba,
Hideg gondolat.
Emlékszel mikor kint a parkban,
Együtt voltunk egymás karjaiban,
Együtt megfogadtuk,
Hogy bármi is történjen,
Mi örökre együtt maradunk.
Néma csend,
Néma csend,
Hideg szoba,
Hideg gondolat.
Most nyílik az ajtó,
Emlékeidben látom,
Hogy aki nyitja az ajtót,
Maga a gyilkosod.
Szívtelen kezében a kést,
Most erősen lendíti feléd,
Gyilkos szándékkal,
Szúrta a kést beléd,
Helyszínelők,
Rendőrök,
Testvérek,
És síró szülők.
Gyilkos levegő,
Gyilkos hangulat,
Sok ember és kérdés,
És egy hulla,
Miért tette,
Miért ölt meg egy védtelent,
Ez nem ember volt,
Hanem egy szörnyeteg.
Néma csend,
Néma csend,
Hideg szoba,
Hideg gondolat.
De gyilkosod megtalálom,
És igaz tőrömet a szívébe vágom,
Majd mikor előttem fekszik vérző szívvel,
Elejtek pár igét az igazság nevében.
Itt mindenki hazudik,
Mindenki tehetetlen,
A gyilkosod szabadon mászkál,
kezére száradt véreddel.
Korrupt világban,
Felperzselt pokolban,
Itt élünk,
És itt lett végünk.
Néma csend,
Néma csend,
Hideg szoba,
Hideg gondolat.
Később üvöltés,
Később fájdalom,
És gyilkosod véres teste,
Fekszik szeme a végtelenbe meredve.
Folyt.köv.
Holtan(gyilkosság 2)
Újra halott csend.
Újra megfolyt a gondolat.
A bűnös elment,
Most én fekszek félholtan.
Lélegezz,
Bírd ki,
Az orvosok mindjárt itt lesznek,
Légyszi nem most nyiffanj ki.
A szívem dobogásra lassul,
Szeretteim könnye most a porba hull,
Sötétül a kép,
Lassan de biztosan jön el a vég.
Újra halott csend.
Újra megfolyt a gondolat.
A bűnös elment,
Most én fekszek félholtan.
Láttam a halott tested,
Gyilkosod tényleg nem ember.
Most én is meghalok,
És találkozunk ott fent.
Nem akarom feladni,
De a mentők már nem érnek ki.
A szeretteink együtt sírnak,
De végre újra látlak.
Lélegezz,
Bírd ki,
Az orvosok mindjárt itt lesznek,
Légyszi nem most nyiffanj ki.
Hírtelen nyílik az ajtó,
Félelemmel nézek fel,
A gyilkos ki minket megölt,
Valójában egy orvos.
Most rám néz vidám arccal,
A vénáimba a tűt beleszúrja,
De én még utoljára felkelek,
Hogy a gyilkos arcába az utolsó kiáltásom megtegyem.
Látom a halott testem,
És látom ahogy a gyilkos most a fájdalomtól fetreng.
Látlak fent a mennyben,
Látom ahogy lelkem elhagyja a testem.
Újra halott csend.
Újra megfolyt a gondolat.
A bűnös elment,
Most én fekszek félholtan.
Lélegezz,
Bírd ki,
Az orvosok mindjárt itt lesznek,
Légyszi nem most nyiffanj ki.
Most itt hagylak titeket,
De a gyilkos most már ember,
Emlékei emésztik fel,
És üvöltve ismeri be amit ő tett.
Sikerült a bosszúm,
Sikerült a gyilkost megfojtanom,
Utoljára még megmozdul egy végtag,
De már csak az ideg rángat.
Most teljes nyugalom,
Csend és a levegő oly meg nyugtató,
Látom ahogy lebegek feléd,
És érzem ahogy kezünk össze ér.
Gyilkosunk most fogja fegyverét,
És véresre szúrja vele a testét,
Senki nem tudja miért,
De a gyilkosunk most eldobta életét.
Most ülünk a világ szélén,
Újra és újra fogjuk egymás kezét.
Újra együtt vagyunk,
Így lett örök nyugalmunk.
Vége...
Tipikus h szarakszik a netem és esélytelen hogy zenét posztoljak fel :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése