2012. május 23., szerda

2.fejezet (folytatás) 
Bocsánat hogy eddig nem írtam csak lelkierőm és türelmem hiányában ez sajnos nem igen megy.
Na térjünk vissza a történethez.Ott hagytam abba hogy Verlbe vittek minket.
Igen jó volt 2 honfitársat látni de sajnálatos módon eléggé szar dolog volt megélni ahogy felkeltettek minket az édes kis álmunkból amiből már így is kezdtünk felébredni.
Nos ő tőlük kaptunk azt a bizonyos vizesvödörrel való ébresztést.
Csak szipmlán a becenevükön szólítva Anti és Attila.
Épp az 1ik lakótársammal pakoltunk Atilla társaságában és azon gondolkoztam hangosan hogy az a drogos forma aki ki vitt minket vajon értünk jön e.Robi teljesen negatív volt ezzel és próbáltam azzal nyugtatni hogy jó embernek tűnik és csak nem baszik már ki velünk.Itt kaptam meg a 1.adag hideg vizet Attilától aki közölte hogy ebbe ne legyek olyan biztos.
-Miért titeket már baszott már át?
Ahogy az illik.
Ebben a pillanatban ment fel bennem a pumpa de úgy voltam vele hogy a legközelebbi cigi szünetben ki faggatom őket de abban a pillanatban inkább a munkámra koncentráltam.
A cigi szünet el is jött ki is mentünk a dohányzóban és 1 forró kávé mellet neki is álltam a faggatásnak.
1.Kérdésem Attila felé ment.
Mivel szivatott meg titeket?
-Kezdjük a lakással,Anti mosolyogva nyögte be hogy "pedig már kezdtem elfelejteni".
Ott kiderült hogy szimplán 400 euróval vágta meg őket a drogos forma (Zsolti) felelőtlensége.
Valójában mennyit lehet itt kint keresni?
-Mikor hogy.Nekem a legjobb fizum volt 900 1000 euró közt de ez is régen volt.
Itt már kezdtem kétségbe esni de tartottam magam amennyire tudtam a többiekkel együtt.
Cigi szünet után még neki estünk 2 konténernek ami még maradt de ezek után valami egetrengetően vicces volt a munkamorálom.(konkrétan telitorokból anyáztam be az eggyik kazaknak)
Eljött a műszak vége Antitól és Attilától elbúcsúztunk majd vártunk Zsoltira..
Röpke 1 órás késéssel meg is jelent ami már tényleg felkúrt minket.
Hazafelé cigivel kínált minket és próbálta beadni hogy Anti és Attila mekkora kamugép és szomorú de mi próbáltunk hinni nekik abban a szánalmas hitben hogy még se olyan rossz.
Kiszállásnál közölte velünk hogy vasárnap este költözünk át Dortmundba.
A hétvége kicsit stresszesen de el ment,szombat este sikeresen azon kaptam magam h rugdosom a falat és totál magamba vagyok zuhanva.Haza akartam menni és rájöttem mennyire hiányoznak a testvéreim,a barátaim,az anyám,és a barátnőm.
Vasárnap este 7kor indultunk 1 lengyel fazonnal Dortmundba.
Hotel HausFreilingnek hívták a szállodát ahova kerültünk ami retek szar volt mert a lakók nagyrésze orosz ukrán és török volt.Mondani se merem hogy mennyire volt félelmetes a nyugodt kis kertváros után 1 koszos sötét és visszataszító helyre kerülni.
3.Fejezet
Költözés után hétfőn már kezdhettünk is az új melóhelyen amit már annyira nem vártam.
A kaufland Logistic raktárjába mentünk komissiósnak (árumozgató).
Ott megint csak szoptunk mint a torkos borz mert kitanításunk közben elmondták hogy igen minket nagyon faszán átbasztak.Repestünk az örömtől és hát igen kb a fizetésünkhöz méltóan volt komoly a munkamorálunk.
Poén volt mert csesztek értünk jönni és ha az a fazon nem fordul vissza értünk aki kitanított minket akkor lett volna 1 kellemetlen éjszakánk.Megint csak betette a kulcsot ez a németdolog.
Én szép csendben elterveztem hogy csinálom 1 darabig aztán szépen tovább lépek valamerre.
Na mind1 ezt tegyük félre máskorra.
A lényeg hogy 1 hét után átköltöztünk a többi magyarhoz.A lakásunk olyan szép volt hogy majdnem elhánytam magam.Na mindegy röpke 3 4 óra takarítás után aránylag lakható lett.Röpke 20 perc alatt sütöttem ki egy kis krumplit és megismertünk Ádámot akivel volt 1 kis mókázásunk aminek köszönhetően jól szét voltunk csúszva.Kész öröm volt úgy lenyomni az 1. éjszakás műszakunkat :D.
És akkor most írói felesleg miatt át is ugorhatok röpke 1 hónapot mert semmi olyan nem történt ami említésre méltó lenne és miután ezért senki nem fizet,és ez nem 1 kurva valóság show hát nem is akarom megírni hogy mi történt velünk minden nap.
Lényeg hogy éltük a hétköznapokat,dolgoztunk,szívtunk a pénzhiány miatt,vártuk a csodát (Fizetés előleg) és elvoltunk.
4.Fejezet.
Eltelt röpke 1 hónap és a karácsony felé közeledtünk.Megjegyzem az elkeseredés,a honvágy és a tudat hogy ellopták a telefonom szinte teljesen eluralkodott rajtam.
Előleg ügyben beszéltünk Zsoltival,be is mentünk 1 Peti nevű lakótársammal az irodába de nem lett ebből semmi.Túlestünk 22.-23.-án 1 éjszakás műszakon.Hulla fáradtan összevesztem Gabival (még 1 lakótárs és gyerek kori jó barátom ) aminek az lett a vége hogy Gabi teljesen felkapta a vizet és belevert a falba.
Sikeresen szarrá tört a keze.1000 féle képpen menthetném magam de nem fogom ezt tenni mert semmi értelme nem lenne.Nagyrészben magamat hibáztatom mert most az egyszer lehetett volna annyi eszem hogy nem pofázok vissza és hallgatok Robira amikor ránk szólt hogy menjünk el aludni mert ennek nem lesz így jó vége.
Átmentünk Józsihoz (összekötő köztünk magyarok és a németek közt ugyan is az ügyeinket el5méletben ő intézte ).Annyi volt rá a reakciója hogy feltett 1 művészi kérdést"még is mit kezdjek vele".
Johóóó mondom ennyit erről,felhívtuk Zsoltit aki megpróbálta kikérni a céges buszt h eltudjuk vinni farkast a közelben dolgozó apjához akivel hazamehetett volna,és így nem kellet volna 210 eurót vonatjegyre költenie.
Persze hogy nem kapta meg és maradt neki a szívás.Este 7kor indult haza és laza 24 órát utazott.Az ő állapotában valljuk be őszintén ez nagyon is embertpróbáló.Mi Petivel lenyomtunk karácsony éjjelén 1 éjszakás műszakot (boldog karácsonyt basszátok meg ).Persze sofőr nem volt aki haza vitt volna minket és k..va nagy élmény volt szakadó esőben kb 5 fokban másfél órát sétálni a sötét Dortmundban.
Robira kb fél órán át vertem az ajtót mire beengedett (ügye  bár négyünkre volt 1 lakás kulcs ) .
Karácsony este átmentem Pistiékhez (aki által kijutottunk és családbarát) .
Felhívtam anyát és majdnem elsírtam magam de nyugtatott az hogy nem sokára haza mehetek véglegesen mert ez így fuccs.
Ádám odajött hozzám 1 nagypohár whiskey-vel és közölte h igyak füvezzek mert mást úgy se lehet csinálni,és addig is elnyomom magamban a tudatot hogy pont karácsony este vagyok 1600km-re a szeretteimtől.
Így el is ment az este :)
Másnap reggel Robi főzött nekünk (kb szaból épített várat).
Hétfőn Petivel káromkodtunk az előleg miatt és megígérték hogy szerdára meg is kapjuk.
Addig Robi tartott el minket.Az előleget pénteken másfél óra munkás sztrájk után kaptuk meg.
Így legalább a szilveszterünk jól alakult meg a januári fizuig tudtuk hogy nem halunk éhen.
Január elején kaptunk 2 új lakótársat.Az 1ik röpke 3 órát töltött velünk és haza is ment.Ő csinálta jól.
A másik srác kint maradt és körbe vezettem amennyire lehet.
Zolinak hívták és mint kiderült 1 nagyon jó embert ismerhettünk meg benne.
Vele könnyebben teltek a napok,jókat vidultunk,és persze jó volt kint ülni esténként a konyhában és dumcsizgatni.
5.Fejezet.
Eltelt kb 2 hét Zoli beköltözése után,én éppen Robival dolgoztam (Peti beteget jelentett ),amikor Józsi közölte velem hogy ki vagyunk rúgva és tudjuk az okát (igen ideiglenes személyivel mentem ki,volt bennünk annyi hogy a saját farkunkra álljunk,és még sorolhatnám bűneinket ).Életemben másodszor örültem annak hogy 1 munkaviszonyom megszűnt.Anyának elmondtam hogy mi a nagy büdös helyzet,és próbáltam szembe szállni a szarkavarás áradattal ami ezügyben ment.Féltem hazemenni emiatt ugyanis nem tudtam a szemébe nézni a hazugságok miatt amiket rólam terjesztett 2 bizonyos illető akit nem akarok megnevezni.(de az eggyik Zsolti volt ).Végülis hittek nekem mert Gabi is alátámasztotta azt amit én mondtam.
Röpke 3 hetet vártam a fizumra,aminek köszönhetően napról napra éltünk Petivel (mert ügyebár Robi meg kapta a fizuját ugyanis az ő papírjait el lehetett intézni),és ha Zoli,Anti,Pisti, nincs akkor mi kb éhendöglünk.
Egy csütörtöki napon kaptuk meg a fizetésünket.Az nap este jól bezabáltunk,vissza adtuk a tartozásainkat,és jól be is rúgtam.Másnap megvettem a buszjegyem haza vettem 1 2 cuccot és érzékeny búcsút vettem a többiektől.Valamiért majdnem könnyes szemmel.Anti Peti és 1 Pisti nevü srác kikísértek a buszpálya udvarra és remegő végtagokkal vártam a buszt és boldogan éltem azzal a tudattal hogy kb 19 20 óra és otthon vagyok.Persze rigtig hogy 3 órát késett a busz ami miatt rendesen pánikba is estem.
18 óra utazás után beértem Pestre és pont a havazásra aminek örültem is.
Ott már teljesen remegtem de itt már a fáradtság is közre játszott ugyanis szart se aludtam a 18 óra alatt.Független ettől hamar elment az idő.
1 óra vonatozás és persze már kapásból azzal kezdem hogy nem vettem jegyet mert hát "mi a fasznak".
Két táskával Irsán elkezdtem haza szenvedni és kész öröm volt az hogy összefutottam anya barátnőjével és haza vitt kocsival.Remegve gyorsan dobogó szívvel léptem be az ajtón és kb a sírás határán állva öleltem át újra a barátnőmet Krisztit,a testvéreimet és anyámat,Nevelő faterom kapásból lesorozott a részeg faszsgáival de most nem kúrtam fel rajtam magam rajtuk mert örültem hogy végre a szeretteimmel lehetek.
Itthon vagyok és persze megint csak bizonytalanul mert ész nélkül munkát keresek (persze sehol semmi ),és próbálom élni a minden napjaimat.
Utólag is szeretném megköszönni Petinek,Gabinak,Robinak,Zolinak,Pistinek,Antinak,Attilának a kint nyújtott segítségüket.Örültem neki hogy megismerhettem Zolit,Antit,Pistit,Attilát, és Robit és remélem útjaink még keresztezik egymást.
Ja és köszönöm szépen a Timelog-nak ezt a nagyszerű három hónapot és a lehetőséget arra hogy nyaralhattam egy jót.
VÉGE!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése